Kodály Zoltán emlékének
Kileng és megáll az inga
Vejnő ujjában felébred a forrás
kellemes mint a kalász csörgése
kezekre repülne de azok ölbe hullanak
hisz kell a hang mint
sírásónak az eldobott lapát
de nem varasodnak a
papírra zuhant szavak
hátukban az ékezetek nyila
sebvirág nyit Vejnő ujjain
most vérzik el egy világ
