Az énekes

Kodály Zoltán emlékének


Kileng és megáll az inga
Vejnő ujjában felébred a forrás

kellemes mint a kalász csörgése
kezekre repülne de azok ölbe hullanak
hisz kell a hang mint
sírásónak az eldobott lapát

de nem varasodnak a
papírra zuhant szavak
hátukban az ékezetek nyila

sebvirág nyit Vejnő ujjain
most vérzik el egy világ