…mert adtál közös partokat
…mert megmutattad a gátat is:
láthattam magunkat egyszer
az elmenőnek tószínű szemében
– össze nem vegyítvén
birtoklás és öröm jeleit –,
s magamra ölthettem a levegőt,
az idõ eme testálódó köntösét
…mert szeptember-barna levelekkel
völgyeid szembesimogattak,
és közös nyelvünk máglyatüzében
éghetett nyelvem,
e törékeny tulipán
…mert kaptunk közös zenét
és kaptunk közös zátonyokat,
de közös padokat is, közös párnát
és közös esteket
…mert volt vonatunk,
egyenlő testmelegünk,
kenyér-álmunk
és mindennapi kenyerünk
és
a közös tenger.