Gacsályi József költő honlapja

Púpos bendőnk halál öccse,
hűvös a föld. Táncra, lányok!
Vízárasztó szoknyaszellők,
gangos éjfél roppan rátok;
kuksoljon, ki dongalábú,
pálcánk párja cifra istráng,
ördögöket tettünk földbe,
raktunk mellé bírót, ispánt.

           Dünnyög a bőgő,
           sír a lant is,
           jön még sír is,
           jut még hant is.
           Brácsa csámcsog,
           húrja pattan,
           mért ne volnánk
           boldogabban!

Rágtunk répát, kampón ajkunk,
élén tenger tarka tallér,
nem járhatunk két keréken,
kacsalábat mérj, te pallér!
Csípő ringjon, cafka szálljon,
kancsó égjen tűzvörösben!
Lovam hajló fűzfa rabja –
csak a szívem hová kössem?

           Dünnyög a bőgő,
           sír a lant is,
           jön még sír is,
           jut majd hant is.
           Brácsa csámcsog,
           húrja pattan,
           mért ne volnánk
           boldogabban!