Gacsályi József költő honlapja

Három találkozás Vathy Zsuzsával

Vathy Zsuzsát Lázár Ervinnel együtt – mert hogyan máshogy – Szekszárdra vártuk egy könyvheti találkozóra. Meg is érkeztek, aztán, ahogy a szabadtéri rendezvényeken rendszerint lenni szokott, eleredt az eső. A fasori sétány két oldalán elhelyezett sátrakban így is szép számú közönség gyűlt össze. A két író gyönyörűen beszélt életükről, alkotásról, emberi kapcsolataikról, Tolna megyéről, elsősorban Szekszárdról és Kisszékelyről, ahol nyugdíjas éveiket tervezték eltölteni. Mindkettőjük a szeretet hangján szólt. A nagydarab Ervin és a madárcsontú Zsuzsa így közelített azokhoz, akik körülvették őket. Ez volt első találkozásom Vathy Zsuzsával.

A második egész másképp zajlott. És persze ez is Ervinhez kötődik, akit hetvenedik születésnapja alkalmából népes gyereksereg köszöntött a Német Színházban. Ezen a délutánon dedikáltam neki Angyalok alvó szárnya című kötetemet. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz utolsó nyilvános fellépése. Néhány hétre rá hallottuk a megdöbbentő hírt, hogy meghalt. Kegyetlenül nehéz volt elhinni az egész történetet. Pár nap múlva csörgött a telefon, a vonal végén – nagy meglepetésemre – Vathy Zsuzsa hívott. Azt mondta: „Képzelje, a kisszékelyi házunk asztalán az Angyalok alvó szárnya volt kinyitva. Ez volt Ervin utolsó olvasmánya.” Aztán sokáig hallgattunk. Így ért véget Vathy Zsuzsával az a csupán szavakkal történt – ám felejthetetlen – találkozás, amely sokat elárult arról, hogy nem akárkivel beszéltem.

A harmadik, és nagy bánatomra az utolsó találkozás annak a könyvnek a bemutatóján volt, amelyen együtt dolgoztunk, és amelyben Ervin írásai voltak. Együtt terveztük ennek a következő kötetét. Hihetetlen, hogy ezt már Vathy Zsuzsa nélkül kell kiadnunk