Gacsályi József költő honlapja

Előszó

Egy táj vonásai

Ezt a könyvet nem írhattam egyedül. Kizárólag azoknak köszönhetem az irodalom tárgyában való megszólalásomat, akik körülvettek azon a vidéken, ahol élek, vagyis Tolna megyében. Úgy látszik azonban, ha valaki rá szeretne tekinteni arra a földre, ahonnét származik, ki kell előbb mozdulnia onnét. Gimnazista osztálytársaimmal jártuk a kalocsai Érsekkert sétányait, és irodalomról beszélgetve félfüllel hallottam egy nevet. Azt mondta valaki, hogy Babits Mihály nagy költő, de még csöndben sem tanácsos róla beszélni, mert ő a polgári hanyatlás megtestesítője. Egy kisdiáknak több sem kell ahhoz, hogy kíváncsivá tegyék valami iránt, mint a tiltás. Azonnal utánanéztem a rejtélyes költőnek, akiről kiderült, hogy ugyanabban a városban születtünk, hogy valóban nagy költő, és semminemű hanyatláshoz nincs köze. Eszmélkedésem idején pedig – más, meghatározó élményekkel együtt – fokozatosan tudatosodott bennem, hogy irodalmi földön élek.

Aztán, ahogy múltak az évek, változatlan érdeklődésem, hivatásom és az általa folyamatosan kínált alkalom adta ajándékképpen, hogy hozzájárulhassak annak a szellemi térképnek az elkészítéséhez, amellyel könnyebb eligazodni a tolnai tájakon. Jólesett feljegyezni a szellemi gazdagságnak azt a tekintélyes részét, ami körülvett. A bibliotekában, amelynek könyvtárosa vagyok, megjelentek azok az emberek, akik úgy munkálkodtak a literatúrában, hogy a Pannon dombok közötti kisvárosnak és környékének színei messzire ellátszanak. Eljött ide szinte mindenki, akiről e helyen írok és akinek beszélgetéseink során rögzíthettem szavait.

Vidékünk nagy írói közül azonban néhányan már Isten terített asztalának vendégei. Ezért is érzem igazán hasznosnak azt a tanúszerepet, amelyet Kis Pál István segítségével felvállaltunk egy idő óta. Ő készítette és remélem, készíti is azokat a portréfilmeket, amelyek a tolnai szellemi térkép terepmunkálatai, s amelyekben én riporter lehettem és lehetek. A jövő ugyanis akarva-akaratlanul számon kéri a kortárs figyelmetlenségeit, hiszen az ismeretek gyűjtésének elmulasztása a félreismerés egyik forrása.

Végül el kell mondjam, milyen szerencsés korban és csillagzat alatt élek, annak ellenére, hogy az emberi nem létének legtragikusabb századában, annak is legmegrázóbb pillanataiban születtem. Szerencsés vagyok, mert Mészöly Miklós, Lázár Ervin, Baka István, Csengey Dénes és még sok hozzájuk hasonló ember láthatta ugyanakkor és ugyanott a világot, amikor és ahol én, s külön örömmel tölt el az, hogy a szellemet gazdagító dolgokról beszélgethettem velük. Ezt a könyvet tehát mindazok írták, akiknek a nevét lejegyeztem, s akik nem hagytak magamra, amikor a tolnai táj vonásait igyekeztem vázolni.

Szekszárd, 2002. augusztus 2-án

Gacsályi József