Levél a padról
Epistola scamni
Mészöly Miklós örök irodalmi időkbe költözött. Nehezen engedte az anyagi forma átlábalni ama folyón, amelynek partján sötét obulusok tartják fogva a nyugtalan fényeket. Pedig már régóta készülődött a Nagyságos színe elé, egyre nehezebb szívvel, de mind bölcsebb mosollyal, mint aki már előre tudja várható helyét a terített asztalnál, mert kitárgyalta a lehetőségeket valamilyen szárnyas követtel. Ezek lehettek volna a végső elkészíthető fotók róla a mérhető napokban.
Egyik munkatársam arra kért, hogy mint az egyik állandó szerző, írjam meg, mi az, ami vonz ehhez a kis periodikához. A lapot azzal a szándékkal alapították itt, Szekszárdon nálamnál ifjabb irodalomművelők és művészetbarátok, hogy legyen egy pad, amelyre „rovatmentesen”, tehát beskatulyázások nélkül le lehet ülni. A másik szempont az volt, hogy ne jellemezze belterjesség, urbánus-népi iszapbirkózás, se provinciális körbefutás. A harmadik kikötés az volt, hogy ne csupán nevében legyen az irodalom és művészet orgánuma, hanem valójában és jellemzően jelen legyen benne a manuális művészet, a grafika, a fotó és minden más ide tartozó kisebb-nagyobb rokon. A negyedik kikötés szerint a művészetet és az irodalmat mint végtelen „gyémánttengelyt” tekinti A Pad, tehát külföldi vagy külföldön élő költők, művészek munkáit is bemutatja, hisz a kapcsolatokat nemcsak keresik a szerkesztők, hanem a művészet egyetemességén való aprómunka eszközeként tudatosan építik is.
Ettől a laptól honoráriumot nem várhat a szerző, ám szabadon, bármely stílusirányzat szókincsével fogalmazhat, s ha ezt jól műveli, akkor helye van A Padon. Nincs helye viszont az arcpirító szakmai felkészületlenségnek, az irodalom inflálásának. Vagyis a minőség szempontjai mindig ott vannak szem előtt.
Ezt a pár sort azért írtam, hogy elmondjam, miért szeretek ebbe a vékonyka, és esztendőnként néhány számban élő periodikában jelen lenni. Aki ebbe ír, maga adja meg a rangot. Persze az ember sok egyéb helyen is publikál, de az – a fent írtakat alapján – megint egészen más. A magam részéről elmondtam néhány jellemzőt, amiért figyelemre méltónak vélek egy lapot, amelynek legszebb erénye a minőség és a szabadság.
Szekszárd, 2001. november 8-án
Üdvözlettel
Gacsályi József
