Tolna megye apológiája

Perczel Mór Az aranykor Tolna megyében című könyvéről

(Bonyhád, 1999)

Kilencvenkilenc számozott oldalon jelent meg a könyv a Völgységi Füzetek IV. számaként. A szerző az a Perczel Mór, akiről az utókor magyarjainak zöme csupán az iskolakönyvekből tud néhány sort, s akinek nevét leginkább utcanévként ismeri. Pedig nem akármilyen példakép ő. A kiadványból kiderül, hogy nemcsak a szabadságharc fényes tábornoka volt Perczel Mór, hanem a nemzeti szabadságeszme éltetője, gondozója és továbbadója is. Tudjuk, a hadban kiváló volt, s írásban is méltó tanítómesteréhez, Vörösmarty Mihályhoz. Persze nem hősi eposzt írt, hanem csupán emlékiratot, mégis ugyanúgy fölemeli az ember szívét, mert a nagy idők résztvevője, kortársa, sokak sorstársa szól a sorokból.

A könyv „főszereplői” leginkább olyan nevek, akik a tolnai vidékeken közismertek: Augusz, Bartal, Bezerédj, Csapó, Dőry, Sztankovánszky, Zichy és még sok más nemesi szerzet, akik között voltak hazafiak, zendülők és pecsovicsok. Tehát az emlékek főként Tolna megye nemeseinek másokhoz, a nagypolitikához és az uralkodó eszmeáramlatokhoz való viszonyulásáról szólnak, de a tetteket szigorúan az etika, a becsület és a haza érdekeinek oldaláról megítélve. Kemény időkről kell beszélnie Perczelnek, mert nemcsak a nagy készülődés jeleit mutatja meg, hanem Bach és Haynau korának embereit is. A távlat az emlékező bölcsességét elmélyítette, s ha olykor tévedés is közbecsúszik, az sosem célzatosságból fakad.

Három ok feltétlenül olvasmányaink közé kell hogy emelje a kis könyvet. Az egyik az, hogy közvetlen ismereteket kapjunk Tolna megyének arról a korszakáról, amit hazánk aranykorának szokás emlegetni. A másik, hogy Perczel Mór tábornok ne csupán egy pantheonbeli névtábla maradjon számunkra, hanem a koráról elevenen gondolkodó emberről is tudomást szerezzünk. A harmadik ok pedig a mában keresendő: a múlt század végén született írás közreadója, dr. Töttős Gábor helytörténész kitűnően eligazító és értékelő utóiratot csatolt Perczel gondolataihoz, amely lehetővé teszi az olvasó számára a mű megközelítését, és a tárggyal kapcsolatos képet a ma embere előtt kellőképpen megvilágítja.

A könyvben előttünk elvonuló neves és névtelen Tolna megyei hősök pedig adjanak minél többünknek példát ebben a hazafiságot tudatosan zsugorító korban, tűnjön ki ismételten: a valódi érdem sosem veszhet el.