Gacsályi József költő honlapja

Végszó

A bor és szerelem dalnoka

A régi, nehéz időknek akadtak gyönyörű pillanatai. Élt egy ember a Krisztus előtti VI. században, aki elutasította a haragot, a sötét hatalomvágyat, a hadi dicsőséget. Bizony annak idején is tűntek el és születtek birodalmak a vérontás jegyében, és uralkodtak mindenható tirannoszok az igaz bölcsességet adó tájakat leigázva.

A pillanat örömében megmártózó ember, Anakreón a gyönyör italáról, a borról énekelt, pedig el kellett menekülnie az öldöklő perzsák elől. Ő nem volt vakmerő – Abdéránál, az ütközetben még a pajzsát is eldobta –, csupán esendő volt, mint oly sokan. Így történt aztán, hogy Athénben fényes dalai az erőszak helyett a szerelmet, a méreg helyett a bort zengték. Ekképpen gondoljunk egy pohár bor mellett a pusztítás helyett az örömre, a napsütötte dombok alján a régi görögökre, s ha hangolunk, emlékezzünk egy dalával a szép szavú Anakreónra! A reggelijét ily szavakkal festi:

Megvirradva, a reggelim
egy kis gyönge kalács volt,
ittam nagy kupa bort is, és
lantom pengetem én most,
halk hangon neki szól dalom,
édes, szép szeretőmnek.