Gacsályi József költő honlapja

Anakreón (Kr. e. 572? – 487?)
Görög költő.
Teószt, hazáját a perzsák elől menekülve hagyta el. Abdérába, majd Hipparchosz hívására Athénba került. Amikor vendéglátóját megölték, Thesszáliában talált menedéket. A teószi költőnek csupán töredékei maradtak ránk. A iambosz és az elégia műfaján túl monódikus dalai (meloszok) alapozták meg hírnevét. Ión iamboszban vagy trochaikus mértékben írta verseit a szerelemről, a bor mámoráról s ezen a hangon énekelt a cimborákhoz is. A szépet, a természetest énekelte meg, verseiben nyoma sincs politikai témáknak. A későbbi európai irodalomra inkább az utánzatok révén volt hatással.

Celan, Paul eredetileg Paul Antschel (1920 – 1970)
Romániai születésű zsidó német költő, műfordító, irodalomkritikus.
Családját a vészkorszak idején elvesztette, ő azonban csodával határos módon túlélte a XX. század legnagyobb történelmi tragédiáját. Svájcban járt egyetemre, majd Párizsban telepedett le. Már életében kora Európájának egyik legnagyobb hatású költője és irodalomtudósa volt, a lírai nyelv megújítására és a holokauszt tragédiájával való szembenézésre törekedett. Publikációiban a Celan írói álnevet használta, mely eredeti vezetéknevének anagrammája. Feldolgozni mégsem tudta a holokauszt okozta traumát, 1970 áprilisában öngyilkos lett – a Szajnába vetette magát.

Deicke, Günther (1922 – 2006)
Német költő, író, műfordító.
Hildburghausenben született. 1941-től 1945-ig katona volt. A háború befejezése után egy ideig földmunkás volt, majd a Neue Deutsche Literatur folyóirat belső munkatársa, ezt követően a Verlag der Nation kiadóvállalatnál lektor. 1964-ben Heinrich Heine-díjjal, 1970-ben Nemzeti-díjjal tüntették ki. Fordítóként sokat tett a magyar irodalom – s ezen belül is József Attila költészetének – megismertetéséért. A Magyar Írószövetség tiszteletbeli tagjává választották. Munkásságáért József Attila-plakettel jutalmazták. A csehországi Mariánské Láznéban hunyt el.

Heine, Christian Johann Heinrich eredeti nevén Harry Heine (1797 – 1856)
Zsidó származású német költő, író, újságíró.
Apja kereskedőnek szánta, azonban őt a költészet és a filozófia érdekelte. Ekkor Lessing, Bürger és Schiller a példaképe. Goethét nagyra tartotta, professzorai közül pedig Hegel volt rá komoly hatással. Düsseldorf a napóleoni háborúk alatt francia fennhatóság alá került. Ebben a francia eszményű jogrendben és társadalmi kapcsolatrendszerben a zsidók polgári egyenjogúságban éltek, a francia fennhatóság nem akarta korlátozni a polgárok német-létét. 1813-ban azonban véget ért a francia fennhatóság. Heine, apja halálát követően újságíró lett. Kiderült, hogy publicistának is kitűnő. Költészete 1826-ban az új hangot megpendítő Dalok könyvével indult. A kötetnek azonnal hatalmas sikere lett. A művészien rövid, hatásos dalok mindenekelőtt a szerelemről szóltak a romantika nyelvén. Újságíróként azonban a változásokat sürgető ifjúság hangján beszélt. Több lap betiltását, publicisták letartóztatását váltotta ki ez a szemlélet. Heine 1831-ben a sokkal szabadabb szellemű Párizsba költözött, s bár sokszor és sokfelé utazott – német földön is többször megfordult –, a francia főváros lett otthona egészen haláláig. Itt vette feleségül Augustine Crescence Mirat, akit Mathilde-nak hívott. Heine az elsők közé tartozott, aki hirdette a német-francia barátság kívánatos voltát. Ez ugyan sokaknak nem tetszett, ő mégis végig német költő maradt. Művei egyre szélesebb körben váltak ismertté és kedveltté, dalainak magyar nyelvű fordításai – többek között Petőfié – korán közkézen forogtak. Versei, útirajzai, politikai szatírái kiváltották kora irodalmi világának lelkesedését. Költészete, ez a romantika jegyében született, tiszta hangú líra, okos, szellemes publicisztikája Európa modern gondolkodói közé emeli őt.

Hölderlin, Johann Christian Friedrich (1770 – 1843)
Német költő.
Lauffenban született, kispolgári család gyermekeként. Apja is, mostohaapja is korán meghalt. Édesanyja négy gyermekét veszítette el. A család gyászos komorsága nyomasztóan hatott Hölderin kedélyvilágára is. Anyja papot szeretett volna nevelni belőle, hiszen ő is papleány volt. A tübingeni egyetemen teológiát tanult, de jobban érdekelte a filozófia és a költészet. Tanulmányai befejezése után házitanító volt. Frankfurt am Mainban egy Gontard nevű bankár négy gyermekét tanította, s itt szeretett bele élete egyetlen szerelmébe, a bankár fiatal, törékeny alkatú feleségébe, Susette Borkensteinbe, akit műveiben Diotimának nevez. Elragadtatott éveket töltöttek együtt a kölcsönös szerelem sugárzásában, amelyben egyébként nyoma sem volt a testi vonzalomnak: szerelmük mély, lelki kapcsolattá nemesült. Lapkiadással próbálkozott, később ismét tanított Svájcban majd Bordeauxban. Elszakadása szerelmétől, magánya, sikertelensége, kortársai közönye egyre érzékenyebbé és sebezhetővé tette. 1802 júniusában tért haza. Ebben az évben halt meg Susette. Ekkor jelentkeztek rajta a megbomlott lelki egyensúly első tünetei. A kórházi kezelések sem tudtak rajta segíteni. 1807-ben barátai súlyos elmebetegként egy tübingeni asztalosmester gyámságára bízták, aki élete végéig becsülettel gondozta. Közel negyven évig élt elborultan. 1843-ban meghalt. Költészete a klasszika és a romantika határán foglal helyet. Hölderlin rajongott az antik görögökért, a görög tájakért, a csodás szigetekért, noha sosem járt Görögországban.

Keller, Gottfried (1819 – 1890)
Svájci német író, költő.
Apja művelt esztergályos volt, de korán meghalt. Keller sokat nélkülözött fiatalkorában. 1834-ben kiutasították az iskolából és autodidakta lett. 1840-től festészetet tanult Münchenben, ám csakhamar az irodalom felé fordult figyelme. 1846-ban jelentkezett először, első műve a Költemények. 1848-50-ben Heidelbergben volt ösztöndíjas, ahol Feuerbach előadásait is hallgatta. Berlinből már ismert íróként tért haza. 1861-től magas rangú zürichi hivatalnok volt, majd 1872-től ismét megjelentek írásai. Keller a legtöbb esetben az élet egy-egy jelenségéről fejti ki mondanivalóját az emberi sorsok villanásszerű felidézésével. Humoros-szatirikus hangvételű novellái Svájc társadalmába engednek betekintést. Történelmi tárgyú novelláit mondai krónikás hitelesség és szubjektív megközelítés jellemzi. Amiről ír: egy-egy család történetének epizódjai, egyéni tragédia vagy lelkiismereti konfliktus. Ez a tematika azonban az emberélet általános konfliktusai felé mutat.

Mărgineanu, Ion (1941)
Román költő, író.
1941. október 28-án született a Nagyenyed melletti Lopadea Veche nevű faluban. A Nagyenyedi Líceum után a Bukaresti Egyetem román-orosz szakát végezte el. Volt tanár – ekkor alapította a Doina Crîsului című lapot –, volt újságíró, az Aradi Népművészeti Házban aligazgató, irodalmi tanfelügyelő Alba megyében, s jelenleg is ezen a tanfelügyelőségen tevékenykedik. Gyulafehérváron lakik, és a Romániai Írószövetség nagyszebeni csoportjának vezetőségi tagja. Közel harminc önálló kötete jelent meg.

Michaels, Anne (1958)
Kanadai író, költő.
Anne Michaels a kanadai Torontóban született. Ő írta a Rejtőzködő töredékek című regényt, amelynek témája a szerelem és a hit alakulása a holokauszt idején. A mű karakteres, erőteljes, elegáns és világos nyelven szól az olvasóhoz. Anne Michaels, aki dalokat is komponált, így szólt műveiről: „Amikor mérhetetlen nagy szeretettel dolgozol egy művön, akkor – mint bármely kapcsolatban – csak reménykedhetsz, hogy egy nap elfogadják, amit kínálsz. A szeretetedet a művészi követelmény és a stílus ereje formálja. De mégis, ez a szeretet munkája; és mert annak az a természete: fontos, hogy szabadon sugározzuk.” Anne Michels két verseskötetet is kiadott (Weight of the Oranges; Miner’s Pond). Mindkettő igen rangos irodalmi díjakban részesült. Szintén magas kitüntetéseket vehetett át az írónő Rejtőzködő töredékek című regényéért, többek között az England’s prestigious Orange-díjat. A Rejtőzködő töredékeket eddig tizenkilenc országban fordították le és adták ki. 2007-ben film készült belőle. Anne Michaels ma is Torontóban él.

Storm, Hans Theodor Woldsen (1817 – 1888)
Német író, költő.
Nagypolgári családból származott, apja jogtanácsos volt. Storm már tizenhat évesen írt verseket az akkor népszerű hetilapokban megjelenő költemények stílusában. A gimnáziumban ókori irodalmat is tanult, s e példák alapján alkotta első prózai műveit.
Lübeckben ismerkedett meg kora modern irodalmával. Intenzíven foglalkozott Goethe, Heine és Eichendorff alkotásaival. Storm később a berlini egyetemen jogot hallgatott. Ebben az időben adott ki – barátaival közösen – népmese- és legendagyűjteményt valamint versantológiát. 1843-ban megnyitotta ügyvédi irodáját, majd feleségül vette tizennyolc éves unokahúgát. Hét gyermekük született, a hetedik születésénél felesége meghalt. Ezután megismerkedett Dorothea Jensennel, akit 1866-ban feleségül vett. A porosz-dán konfliktus idején ő békíthetetlen maradt a dán uralommal szemben, ezért az akkor még dán hivatal 1852-ben megvonta ügyvédi engedélyét. Miután Dánia 1864-ben elvesztette a háborút Németország ellen, a husumi lakosság Stormot meghívta ispánnak. Első felesége halála után keletkezett Storm versciklusa, a Tiefe Schatten (Mély árnyak), ezek tartalmazzák ma legismertebb verseit. 1874-ben meghalt Storm apja, négy évvel később anyja. 1880-ban Stormot nyugdíjazták. 1888 áprilisában jelent meg utolsó prózai műve, a Schimmelreiter (A viharlovas).

Yeats, William Butler (1865 –1939)
Ír költő, drámaíró, elbeszélő.
A modern Írország legnagyobb költője, az ír irodalmi reneszánsz vezére. Dublinban született, apja festőművész volt. Kezdetben ő is annak készült, de költő, drámaíró lett. Lady Gregoryval és más rajongókkal megalapította a dublini nemzeti színházat, az Abbey Theatrey-t. Ír főrenddé nevezték ki; 1923-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Költészete csupa finomság, sejtelem, legenda, mind mélyebb és keserűbb szimbólumok hordozója. Lírai témái nemegyszer hiedelmekből, babonákból, mesékből épülnek, de mindig túlnőnek a regionalizmus korlátain. Egyetemes hatással volt a modern költészetre.