Barkásodik a március
ahogy az már írva vagyon
riszál a nyájnak a fű és
repeszti a rögöt a gyom
palotásodnak a dombok
a sár égnek hiszi magát
ring az ágak sodronyában
süppeszti szellő-matracát
Anakreón leteszi a
bort s a tetőkkel szembenéz
a Föld nyelvén keres igét
fuvolázó fürtös zenész
kancsóra csókra van szava
hisz torkig dalban lépkedett
de eltépi most a kottát
és röhög mint a részegek
