Gyöngytakaró
katáng mályva
a szőlőkaróktól
szöges párna
ez az ágyam ez a földem
ahol bármi mélyre ások
ha csalások ha csalatások
ha lábakelés ha kezek enyve
elkenve vagy vezekelve
enyém a talaj
aszály-rése
bazárszíne
süppedése
kiszagolható itt
minden lábnyom
ha át sem esett a sarok
a patkoláson
tudom már hogy nem
az iccék és pincék
sora alkotja a
férfiú gerincét
s a pillér olyan ingó
gyenge
nem honfoglalás egy
jólvasalt kelengye
távol áll hát minden
suhancálom félelem
a reménytelen csak
félig reménytelen
Mint aki minden évszakot
egyformán bérel
s keveredik a humusz
ölmelegével
úgy kéne nőni
ahogy növekszik a mag
a szélköszörülte
domb alatt
hová nem lát
varjú sem vércse
s gaz ellen kihajtani
istenverése
de
kaszák előtt
sosem térdepelni
s mert másképp senkié
nem leszek:
senkié sem lenni
Gacsályi József költő honlapja 