Nem helyettesíthető be
semmi semmivel.
Mert kinek számolunk el
hazugságainkkal egyszer
így istenek híján?
s kinek adjuk át apáink egymás
kezéből kicsavart husángjait?
kinek
a bukott hadfiak nyugalmát,
a követők mellezuhogását
és tudunk-e porontyaink hajába
libbentő szelet mesélni majd?
Milyen képlet a föloldozó?
Mondom, hogy soha ennyi obsitos
hős,
daganattá nyelt vád és vidám
parírozás.
Ki áll az egyenlet másik oldalán?
Kinek mutatjuk szakadt plakátjainkat:
daliás röpcédulák elkurvult unokáit?
Most este van, és félelmetes bevallani,
hogy ember se lesz kinek bevallani,
amit félünk bevallani,
hogy nem lesz kinek.
Tehát ki lesz a végeredmény?
Kétezer évnyi kocsmapult lucskában
visszajáró kétforintosok vagyunk,
pedig a mi kedveseink is a
Tejút egy-egy darabja,
mint a régieké.
De nem helyettesíthető be
senki senkivel.
Gacsályi József költő honlapja 