Ha keresné is bárki: a harangok
végleg Rómába mentek
a keresztvíztartó
olajos lét eresztett
pókhálósak a psalmusok
kupléi régi láznak
a teremtő szoknyás
káplánnal parolázgat
a két lator söntésben pipázik
a pléhkrisztus rozsdamarta
a Gregoriánnak sincs
semmi istenarca
jó – vagy rossz – ahogy itt
állok bólintva hitetlen
a kaptár Napot hallgatom
amint méze cseppen
kicsit egyremegy
a vállamnak döntöd arcod
s a belül indult könnyet
sírni elmulasztod
tudod hogy kerülnélek
s azt is hogy akarlak
nem kondítok harangokat
mert Rómában vannak
