A végén őt is megérinti a sajgás.
Tapogatja beleit, máját.
Csutora helyett lázmérő, s elviseli,
ha meglesik a prosztatáját.
Olykor csapra verik ereit, hol merlot
csöpög, hol kékfrankos, kadarka.
Télvíz idején aláfűtenek. Vajon
nyílik-e néki még a barka?
Kísértetköpenyek, tégelyek, ágytál és
klór, ő meg ül süppeteg priccsen.
Morzsolja lógó részeit. Későre jár.
Odafönn szendereg az Isten.
Gacsályi József költő honlapja 