MOST JÖN CSAK FÖL A NAP...
Kleodámosz:
Most jön csak föl a nap, zabszín haja égre terül ki,
mennyei tűzzuhatag készül ma is itt, lihegő fák
alján. Inni se tud ma az állat a tegnapi hűvös,
lusta folyóból, amelybe nem ér el a kis patak ágya.
Mürszón:
Lépni alig tud a göndör nyáj, s a nyomába szegődni
fáradt lábaimat mozdítva nehéz. Kleodámosz,
nem rég itt ültünk, dús páfrány nőtt körülöttünk
és fű, széles, mélyzöld, nagylevelű. A madárhad
– lég ezer éles hangú akrobatája – a lomb közt
csattogtatva, fütyölve, csevegve, rikoltva a nászdalt
küldte reménnyel az ágakon át, levelek sürüjébe.
Pásztordal készült akkor, kibeszéltük az erdő
titkait, ének lett a fatörzs, a szirom meg a bokrok,
bokron a pók, s hálóján dallá vált az esőcsepp.
Kleodámosz:
Emlékszem, fűsarjasztó, könnyű tavasz indult
zöldbe takarni a rétet, s megzendíteni némán
alvó szántót, szólítván a dologra az embert.
Senki se hitte, hogy északi, sodró, vad, heves ár lesz,
s rontva a gátat, döntve a házfalakat robog által
vén tanyaudvarokon, kitekerve a fák gyökerét a
jussát sokszorosan kiragadva, s nem lehetett még
tudni…
LÉTED PÁRKAFONÁL...
…léted párkafonál, tudj függeni rajta örömmel,
tetsszen a társaknak minden, amit teszel itt.
Nem mindegy, hogy a messzire dörgő Isten a végén
mint ítél, ha az árny látszik a lenti folyón.
MERT ELENYÉSZNYEK...
Mert elenyésznek a szépek is egyszer.
NYOSZOLYÁD EZ A MÁGLYA...
…nyoszolyád ez a máglya, a tested már korom és füst,
dér hull, szél szava szól, és csikorognak a fák.
HULLÁSUNK...
…hullásunk rozsdás levelek zuhanása, de jönnek
mások, s új testet kap a szépség…
APHRODITÉ HIMNUSZ TÖREDÉKE
…izzó szén a szived, fölgyújtja az éjszaka sátrát,
lángol alatta a föld, fájdalom oltja csak el…
FÖLKELT AZ ŐSZ...
Fölkelt az ősz, járkál a hegyek között.
Szél zúg az erdőn, rázza piros fejét,
mi zöld tavasz volt, ifjuságod:
lábad alatt avar és törött ág.
A lét e földön gally, töredék csupán,
kezdet s a vég közt csak darabokban élsz,
amíg nyugatnak láthatárán
süllyed alá a nap, és kivérzik.
De addig is szólj: volt, ami…
és mondd el azt is, hogy…
PARNASSZOSZI TÖREDÉK
…a jövőm mi volt?
Hát lábra álltam, botladozón. S mi várt?
Jártam pagonyban s rossz mocsárban,
álmom, a tejszagu, messze tévedt.
Delphoit nem értettem. Hol az út tovább?
Súlyos kövek közt, mély szakadék ölén
a kénszagú hegyről letértem,
s távolodott csak a Püthia hangja.
Aztán a csipkés tenger ölelt körül,
majd jött az ár, mely partokat összetört.
Fáradt fejem most földre hajtom,
s hallom a mélyböl a jósigéket.
Késő, tudom, de…
Gacsályi József költő honlapja 