A szerelem ropogós
emberkalácsait
fonja az éjszaka
bólintva virraszt
a kertben a mák
nagy hasukban győztes
fájdalomvirággal ülnek
a szülni induló anyák
gyerekpillák alatt
négylevelű lóherét kaszálnak
cserzett férfiak
és bálnát lőnek
vidám tengerészek
szétterülnek a mezők
álmodják hogy talán
vacsorává érnek
