Weöres Sándor emlékére
Nincs az ágon zöld levél,
pulyka orra földre ér,
ámde nincsen zavarban,
kotorász az avarban.
Háta kilenc osztatu,
ás a poros, rossz tatu:
követ, rögöt pödörve
söpör be a gödörbe.
Hej, az élet be nehéz,
ha a kandúr egerész,
mert az egér csenevész,
résbe, lyukba belevész.
Réten ugrál a veréb,
itt keresi kenyerét,
abból csippent eleget,
mit a tehén belepett.
Szőrös ember kullogott,
vezetett két buldogot,
lábemelve a kutyák
itatták a kapufát.
Ínyenc jószág a majom,
nem él holmi ganajon;
ezért olyan üde, lám
fügézve a fügefán.
Mi a legszebb a csacsin?
Fején van a csoda csín.
De ha felnő a szamár,
füle hosszú kasza már.
Ordibál egy orosz lány,
mert eszi az oroszlán;
pálmafán a pávián
ámul ám az árián!
A Nílusban elmerült
gályán ötven ember ült,
krokodil a habokban
bővelkedik rabokban.
Nem jött be a vadászhét:
főz a vadász halászlét;
titokban az elefánt
kitol vele: beleránt.
A patakban a medve
most halászik remegve,
nem rég ívott a lazac,
a víz összes hala zacc.
Némán les a kecsege:
vajon fia fecseg-e?
Mert ha szó jön ajkára,
zabihalat dajkálna.
Bárgyúkat ír a tapír,
kár eléje a papír,
a faránál azonnal
forgathatná haszonnal.
Könnyen ugrál a kecske,
nem ad pénzt ki bekecsre;
tél van, avagy nyári nap,
azt viseli gyárilag.
Míg a zsiráf eszeget
füvet, nyaka leszegett;
víziló a Níluson
vigyorog e stíluson.
Joggal köpköd a teve:
szinte kilóg a bele,
nyomta málha, lót-futott;
követel egy pótpúpot.
Lombot rág a koala,
az a boros pohara,
ezért les oly félszegen,
kapaszkodva részegen.
A panda egy szalonna,
nem megy fittness szalonba.
Azt beszélik: a yeti
éjjel-nappal eteti.
Hogyha száll az alkonyat,
villanók a halk fogak:
ott, ahol a hámpir ég,
vacsoráznak vámpírék.
Éjjel égi nagy madár,
tollas angyal arra száll,
kiröppen a hidegbe:
õ vigyáz a szívedre.
Gacsályi József költő honlapja 