Ferde függöny: ezüst eső –
vissza sosem járó kölcsön.
Buta bog a villám torkán:
csak magában mennydörögjön!
Előbújik a madárhad:
fecsegő fekete árnyak,
takargatnak tág tereket,
velőt inni összejárnak.
Milyen átok a városon?
Tornyán milyen felhő lépked?
Milyen tenyér oszt és kinek
és mi szerint menedéket?
Milyen mérce mér malasztot,
milyen repedt régi véka?
És ki itt a lánglopónak
tűztenyerű ivadéka?
Szűk szemekkel emlékezem:
volt egy nyár, egy messzehangzó;
a tokás tetőkről akkor
mértéket vett a harangszó.
Gacsályi József költő honlapja 