Amikor megtörte Isten
a világot és széthullott planétákra
a teremtés ez a nagy kalács
a mindenható kéz
leejtette maradéknak az időt
amiben tolongva lépkedünk
most éppen mi
ti és én
jó szívűek és rossz szívűek
Most hogy itt vagyok
nem emlékszem már pontosan
szerettem-e lenni
s hogy jó lesz-e nem lenni
még nem tudom
pedig ez itt a kérdés
s nemesb lélekkel
vagy mint packázó hivatalnok
így elmenőben
talán nem is mindegy
hogyan
De azt tudom
hogy a rakéta is csupán
otromba időszekér
és jó sejteni hogy az én pásztorom
kampós botja
nem kérdőjel
s nyájában mindenki csillagszemű
a tört kalácson túl
planétamorzsákon túl
az üveghegyeken
és időszekéren is túl
Ha onnan üzenhetek
hát tudjátok:
én nem hagytalak itten titeket
csupán előrementem
Gacsályi József költő honlapja 