Babits Mihály emlékére
Ahogy botorkálunk
a honnan felől a semmibe
megkérdezzük halott mestereinket
miféle lét e lét
miféle plázsok
pertuk
imázsok
micsoda blamázsok
rulettszobák
ügyefogyott csodák
milyen pallérozott ostobák
hajlítják az idő
gerincét tovább
ki az aki árkot ás
és ki kerül bele elébb
ki kire rak földet
és ki hányja újra szerteszét
támad-e gyászhuszár
aki folyton összehordja
tükrös mandzsettájú
fekete a rojtja
akad-e éppen
a kezénél urna
mely befogad mindent
ha minden szertehullna
s ha mégis akkor
a kövek szemetje között
mik azok a gyökerek
amik karmolják a rögöt
e hajlított idő
mintha rothadó rongya
vagy űrbéli foszló
spongya volna
e planétát olyképp szertehordja
amelynek legmagasabb rendű
szeplői vagyunk
kik rágódunk ezen-azon
míg köröttünk
kihűl otthonunk
szép mesénk Atlasz
eldobja a Földet
nem bírja el a válla
s ama mezőkön lövöldöz
fogatlan oroszlán helyett
az ismeretlen katonára
Gacsályi József költő honlapja 