Amikor a szárnyai nőnek a szélnek
meztelen intenek ágak az égnek
füstöl a távoli táj horizontja
míg a homály ködös ólma bevonja
Amikor a tél kavaró hidegének
karmai közt ropog egyre a lélek
reszket az ember alig viszi lába
gyors vad inal be szelíd odujába
Amikor a nagy havak is kerekednek
s csengve a szán veri fel csak a csendet
gyűri a porhavas út meredélyét
hol leled ebben a fagyban a békéd
Amikor elér paripáival Észak
s förgetegen fut a fénytelen évszak
várakozó szived ünnepet áhít
ablakodon ha a jég kivirágzik
Gacsályi József költő honlapja 