VIRÁGÉBREDÉS
Nyújtózzál, tulipán
napfényes, puha ágyon!
Cirmos szél fut a fán,
emlék, hajnali álom.
És míg körben a tél
tüskés bokrai állnak,
bújtasson a levél,
nyiss kelyhet a világnak!
Árnyékot vet a lomb,
és lombot vet az árnyék,
nem törhet meg a gond,
hogy rád én ne találnék.
ARANYÁG
„Aranyág, aranyág,
nincs fenn a holdvilág.”
Ma a hold, ma a hold
felhőkbe bandukolt,
kikacsint, kikacsint,
nézz rá, ha lopva int.
A sötét, a sötét
meghajtja bús fejét.
Az a fény, az a fény
szétszáll a föld szívén.
„Aranyág, aranyág,
fent már a holdvilág.”
A barát, a barát
lám, így vigyáz reád.
Gacsályi József költő honlapja 