Szél száll, a szilfalomb
kontyán a fény legyez,
törzsén bogár bolyong,
az éger ébredez.
A völgy átöltözik,
a tó a ködsubát
lassan lehántva ring,
s kibontja kék haját.
Fenyőről kis rigó
gyöngyöt hint szerteszét:
„Szeretni volna jó…” –
elkezdi énekét.
Alant, a kő között
magához tér a gyík,
a napra költözött,
meleggel eltelik.
Nyüzsög, mi él, megint,
madár, tó, gyík s a fa,
Urunk reánk tekint:
eltűnt az éjszaka.
Gacsályi József költő honlapja 