Gacsályi József költő honlapja

A levegő buborékán
fényes darvak szállnak;
nézd, de közben az a jó, ha
földig ér a lábad.

Lassú, szürke madár az ősz,
tűnik röpte napja;
tüskés ágbogakra ül:
kusza szakállamra.

Lehull az éj fekete szirma,
a hajnal fényes bibeszurony.
Szavaidnak mélységes titka,
ha a fájdalomtól búcsuzom.

Fájt az éjnek a hajnal,
és meg is halt belé,
Így született a nappal,
s őt Isten élteté.

Ma minden él és állig fényben áll,
s ropog jégcsontja a télnek,
de ahol nincs se hó, se köd, se sár,
ott az árnyak összeérnek.