Litánia után

Késő délután van
hét óra már
kolompol a poros
úton a nyáj

a templomnál kendős
öreganyók
zsoltáros ég alatt
szövik a szót

lábuk előtt hosszan
lapul az árny
elröpül fölöttük
a délután

magához láncolja
őket az éj
remegő láncuk a
rózsafüzér

a hátuk beroskad
csontjuk ropog
majdnem ezer éve
így állnak ott