Szétkódorogtak az édes állatok
betűid füvek tövén a réten
a szó sem volt fülelő ebed
lezuhant hűtlen a szádról –
dombhátról
az öngyilkos Nap
Időféle süvített földszagot
(én talán farkaslesen jártam)
ekkor jött az a madár
s elvitt a csőrében téged
tiszta patak helyett
mostan kalácsoddá kínálkozó lisztet
fújok utánad
hajadszínű Dunám
karjaimmal keretezem
gyújtok neked szíveddel-fölvágott
nyelvemen öröklángot
hisz hűs hangodtól vagyok
ítélt s ítéletes
Anyám Anyácskám
ha visszalopod a parazsat
a vizet kővé változtatom
Gacsályi József költő honlapja 