Gacsályi József költő honlapja

„elállt a banyaarcú havazás:
vizek sírásán bukva indulok”
(Devecseri Zoltán)

Sárkányfejekkel az övünkben;
de még hány pengényi bozót!
Szép őseink arcunkra gyűrten
játszanak mában-sorskodót.

Tanuljuk az ágfejű erdőt:
benne mézespálca, hurok –
mögöttünk-e még a tekergők,
a hétmérföldes pandurok?

Tapossák a történt meséket.
Hol van a legkisebb fiú?
Így, mezítláb a parázs éget,
s csikland az akáckoszorú.

Hátunkban-e még a tekergők,
a macskatalpú pandurok?
Tudjuk már a sárlábú erdőt:
patakágyban zúgó szurok,

búza útján köd a malomban,
kövein sötétség pereg –
és mégis, ha kátrányban-tollban:
a m a   m e z ő n vessünk szelet!