Lángolt, szikrát szórt a hegyoldal az ősz közeledtén,
és parazsát e palack zárta be szép okosan.
Őrzi szinében a vért, a rubint meg a templomi mécset,
szolgál asztali tort, dalba segít szavakat.
Gyűjtsd hát, gazda, palackba a lángot majd ezután is,
mert amikor nyitjuk, szelleme szívre leszáll.
Gacsályi József költő honlapja 