Ez az évszak
az az évszak,
amikor mind elenyész,
ami nyáron
füves ágyon
a melegben heverész.
A bogyóban
csupa jó van,
ha a szőlő nehezül,
ha kiforr a
bor, a nóta
a nedűbe települ.
Bizony innék,
iszogatnék,
s alig állnék hétrét,
de a dalba
s a kadarba
beleszól a mérték.
Sose félek,
hogy az élet
szomorító heget üt,
az a dal van
a kadarban,
ami zendít hegedűt.
Klarinéthang
belerikkant,
kifeszíti a tüdőt,
csodaprímás
odacifráz,
hogy eláll a levegőd.
Bizony innék,
iszogatnék,
s alig állnék hétrét,
de a dalba
s a kadarba
beleszól a mérték.
Fogy a lélek,
de föléled
viharos szép ütemén:
brumi brácsa
dohogása
kimerítő tünemény.
Aki fázna,
vihorászva,
ahogy illik, be-bedönt,
úgyis érnek
borús évek,
azután meg jön a csönd.
Bizony innék,
iszogatnék,
s alig állnék hétrét,
de a dalba
s a kadarba
beleszól a mérték.
De mi isszuk,
iszogatjuk,
ha a bort úgy mérték,
hogy aszongya:
„Mi a gondja?
Az akó is mérték!”
Gacsályi József költő honlapja 