Ha a nap kél, a szemed meg
sajog érdes fényben,
a szalonnát megelőzvén
törkölyözz töményen!
Kupicából, a pohárból,
a kupából – húzzad,
nem is él az, aki mélán
a fotelban kushad.
Jön a dél, és a gigádig
teleetted bendőd,
csutorázd a demizsont, mint
csecsemő az emlőt.
De ha töltesz poharat vagy
kehelyet, csak húzzad!
Nem is él az, aki mélán
a fotelban kushad.
A sziesztád a hüvösben:
pinecében leljen,
az ezerjó hidegében
vidul ott a szellem.
Ezeregy jó, amit érzel,
ha iszod – hát húzzad!
Nem is él az, aki mélán
a fotelban kushad.
Ha az alkony jön, az óbor
fogy: a hordó vére,
vér az érbe alig ér be
s a bokádig ér le.
Ha kehelyből, ha pohárból,
ha kupából – húzzad!
Nem is él az, aki mélán
a fotelban kushad.
Gacsályi József költő honlapja 