A festő álma

Végh Andrásnak

Feldöfi a napot az éj bikaszarva,
de biztosan tudod, nem maradsz magadra.
Álmod veres arccal sárga réten kószál,
belül színesedsz, ha némán begubóznál,
mert segít téged az Úr pillévé lenned,
elrendelé ő a hatalmas kegyelmet:
foltjait kavarja, és kibont a hajnal,
vászonszárnyad mozdul könnyű madarakkal,
ami voltál, föld lesz, a fölösleg roskad,
ami élni akar, te attól ragyogsz csak.