Egyszer csak elér az alkonyat,
völgybe segíti a vén Napot,
a szél a lombokon fönnakad,
és nem locsognak a csónakok.
A messzi, városi zümmögés:
kaptárból egyhangú, tompa hang.
Jár még a nyelve, de álmos és
kong, aztán alszik az estharang.
Indulok én is, e nyári nap
végén a vizeken köd terem.
Hová is lennék az ég alatt?
Haza csak tehozzád érkezem.
Gacsályi József költő honlapja 