Éget a tűz olthatatlanul
a függőleges aranytenger
az idő alatta térdre hull
a rét ráncokat vetni nem mer
kisöpörnéd összes szégyened
amit koponyád kriptájába tettél
de a mindenen átható szemek
lenyomnak hogyha mennél
eltévedtek az angyalok
nem vesznek szárnyaikra
nincs aki kegyesen partra dob
zuhatag fölötted a szikra
arcodon sebbel megjelöl
csontod füstölve szárad
tudod hogy Ő ül jobbfelől
míg leveted testruhádat
és ott áll hústalan életed
fekhelyed pattogva készül
éjjelre el is érheted
parázsló menedékül
Gacsályi József költő honlapja 