Dicső Zsoltnak
DéBéla álmában sosem álmodott.
Ébren lepte meg csupán az álom,
ám ezalatt érte pár komoly dolog
busz helyett a csapkodó Pegázon.
Tengő sihederből bölccsé változott,
nem nő régen alatta a lábnyom,
könnyü fröccsre és a füstre rászokott,
s engedéllyel mélázhat a lányon.
De jó! A Föld forog, az ég moroghat,
a nap kisüt, ha nem ma, majd maholnap,
nem kard az óra, és az év se tőr,
s bár úgy tünik, egy jó nyelés az élet,
ő fütyül rá: miért is érne véget?
Így nem lehet lekésni semmiről.
Gacsályi József költő honlapja 