Gacsályi József költő honlapja

Lucskos a pult, legyek őszi piszka
a ragacsosa, téli ablakon.
Valaki krákog, s italát issza:
az éjfél pár korsó ártalom.
A szürkére szikkadó habon
kering egy tányér és egy kanál:
törött emlék, szutykos, csorba lom.
Lassan ez a kocsma is bezár.

Csak hát addig is: magába, vissza!
Ott mindegy, ha lát vagy ül vakon,
nincs, amiért bárki bepalizza,
födele, fala se ép, se rom.
Kései, véletlen alkalom
ez a lomha füst, e renyhe sár,
éjidőn egyetlen oltalom.
Lassan ez a kocsma is bezár.

Semmi a mindene, ám az tiszta,
nem veri sem asszony, sem rokon.
Kaphatott eleget, s annak hisz ma,
aki őt nem hagyja szárazon.
Mint recsegő, törött szárnyakon
zuhanó sirály, csapkodva száll,
a súlya: amennyit árnya nyom.
Lassan ez a kocsma is bezár.
 

Ajánlás

Herceg! A tiéd csinos vagyon,
tudod, mi mit ér, s mi a felár.
EURÓPA – neon a tűzfalon.
Lassan ez a kocsma is bezár.