Gacsályi József költő honlapja

Túl az erdőn, túl az életút felén
bár nem tettek még alvilági kompra
– hogy van ez? Az is lehet, hogy félek én? –
deret terít reám az égi rosta,
és fogy a tinta, ritkább lesz a posta –
néhanap, ha jár a kürtölő fogat.
A réteket a zúzmara taposta.
Országomért, tudom, nem kapok lovat.

Mélyen jár a Nap, alig dereng a fény,
de árnyat ejt a templom nyurga tornya,
komor körtánc, lép az óra: nincs remény,
a harangkondulást a fagy befonta.
Gyarapszik és fogy életem naponta,
s bizony nem rendeztem még be poklomat,
a vétkeim sem állítottam sorba.
Országomért, tudom, nem kapok lovat.

Mondhatom megint ez év kemény telén,
hogy nem lettem a jóság tiszta szobra,
penitenciában sem voltam serény
jajveszékelőn magam ostorozva –
csak mázat kennék minden egyes foltra,
ha bűnbánatban szaggatnék rojtokat,
hogy angyalok kísérjenek, ne konda.
Országomért, tudom, nem kapok lovat.
 

Ajánlás

Herceg! Imádkozom, de fogvacogva.
Az utolsó fűszál lassan elrohad.
Bámultam én már mennybe és plafonra.
Országomért, tudom, nem kapok lovat.