Adorjáni Endrének
Forró éjszakában füstölve, kábán
ülnek aranytól nehéz nepperek.
Félholtak lebegnek áttetsző párán –
itt régóta senki sem oszt kegyet.
Kövér strici könyököl réveteg,
a sarkon a céda, húsa kimérve.
Mondják némelyek, füles érkezett:
valami Jónás tért be Ninivébe.
Kopottan ődöngök balekok bálján,
mutatom aszott, szőrös képemet,
és lesz, aki tőlem kicsalja, látván,
kezemben reszket némi rézveret.
Ha a bakó rólam vesz méretet,
lesz-e akkor bárkinek súlya, érve,
hogy elérhesse felmentésemet?
Valami Jónás tért be Ninivébe.
Rotyog a kondér, kavarja a sátán,
röhög s pukkant a parázsra szelet.
Ha nem vagyok ott faggyús vacsoráján,
kancsuka csattan, homlokom reped.
De tudom-e, ha mégis elmegyek,
miről is szólhat egyesek beszéde?
Hallok esetleg kósza híreket:
valami Jónás tért be Ninivébe.
Ajánlás
Herceg! Te talán meg is értheted,
hisz rángat az ősbűn ezernyi éve:
ami mélybe húz, gyorsan félretedd!
Valami Jónás tért be Ninivébe.
Gacsályi József költő honlapja 