A hetvenkedő Kiss Benedeknek
Így
két lábon botorkálva
alig sejtünk valamit
mennyivel
többet tudnak a fák
általuk ír fontos jegyzetet a Teremtő
lombnyelven a tavaszban
s a bokrokon virágszínekkel kottáz
hajlongó éneket
vajon min merengnek
a roppant törzsek
mit fecseghetnek a cserjék csörögve
a fűhajlító fűszeres szélben
és miért halljuk lágynak a trillát
amikor a madár fájdalmasan
pár után süvölt
az Érsekkertben
amely jelenlétünk álmainak egyike
megpróbáltuk kilesni
a megfejtetlen márciusi hieroglifákat
hogy lemásolhassuk legalább
az évszak dallamát
mert azt hittük hogy itt
ránk hasonlít minden
később rájöttünk arra
hogy az egész nem más
mint egy hatalmas költemény
amit az Örök Úr ír
s amit mi az elfogyó időben
a pokoltornácra jutva
folyton másolni nem tudunk
De látod
mégis itt hordjuk
bakancsunk talpán
a sétány földjét
és ceruzával
meg irkával a kezünkben
lépkedünk a kikeletben
az ősz terítette avar fölött
Gacsályi József költő honlapja 