Mészöly Miklós emlékének
A földig hasadt kárpitot,
a centuriót
a tűztövisbokrok mögött,
a fölvert tojáshabfelhőket,
a templomablak sziromszilánkjait,
az olajütő súlyos szagát,
a vacsorára terített kőoltárnál
térded melegét,
az ágyad redőiben
gőzölgő imákat,
a falnak támasztott ostornyelet,
a gyalut, amit a kereszten tolt az ács,
a forgácsban ugráló verebeket
és mindent,
amit a vállad fölött látnál,
ha hátranéznél,
hagyj most,
drága fiam!
De arra a fára,
amely ott magasodik
majd akkor is,
mikor már nincsen,
szögezz tükröt,
lépj elé zsabó és vendéghaj nélkül,
s a gyenge vonót
úgy hajtsd a húrokra,
hogy visszfényed betakarjon,
különben pucéran reszketsz
az ég alatt.
Gacsályi József költő honlapja 