Názáretből való, istenadta lélek,
jámbor – azt beszélik – akit elítéltek.
Valami tanító, csodatévő mester,
a hegyre hajtották iszonyú kereszttel,
s ahogy kívánta a hajthatatlan többség,
gyenge kezét, lábát szeggel átütötték.
Orrából, füléből lassú vér szivárgott,
látták, s nem tudták, ez kegyelem vagy átok,
panaszszava sem volt, s valahol az égen
a lelke titokban eltűnt észrevétlen.
Röhögött, jajgatott boldogtalan, boldog,
mind, akit a huzat éppen összehordott,
jól tellett az idő, mulatságos péntek,
hiszen ma őnekik könnyet, vért ígértek.
Végül hazamentek, hisz megfőtt a kása,
s egyikük sem gondolt a holnaputánra.
Gacsályi József költő honlapja 