Ne keresd
élők között a holtat
Akherón partján sajognak
már sebei
ha átmennél a sikátoron
körvonalát még ott látnád
a part fövenyén
ő már nem a ragyogó harcos
csak egy üszkös fáklya csupán
körben elapadt olajmécs katonákkal
és mire tengerbe roskad az aranyhíd
hamu lesz minden lobogás
látod-e Andromakhé
az ölelés sem örök
vidd haza gyermekedet
vidd haza és holnap már
ne sirass senkit
mert semmi
se senki
a szép daliás katonád
sem örök
vidd el a gyermekét
erről a csatatérről
talán van még
ami maradandó
