1.
Átüt a lényeg mindenen:
bárányait látom,
ha nézem a pásztort.
Amikor csillagot lesek,
az angyal arcán
szeplőket találok.
2.
A növekvő térhez
a test a glossza:
még én is az vagyok.
Utam mentén
megtalálod,
amit a talpam otthagyott.
3.
Az idő a teremtés alkatrésze,
eloszlik benne a felhő,
és nézek a Holdra:
cintányér;
úgy fénylik,
ahogy az elme kiszidolozza.
4.
Karvaly az égen,
a nyúl a földön:
éltet vagy
gyilkol az ösztön?
5.
Magadba nézel,
vak király, s látod,
Kronosz elrendezte
a kinti világot:
mikor három
lábon jár a lélek,
talán halál,
de kicsit még élet.
6.
Egyszer a fényes, nagy hidegben,
ha a novemberi csönd elér,
a dérlepte padra helyettem
leül majd egy rezes falevél.
Gacsályi József költő honlapja 