Gacsályi József költő honlapja

Talán egy szurtos éjjelen
vagy rojtosan szürke reggel
befonnak szorgos doktorok
a csicsergő műszerekkel.

Ám jön a vézna óriás,
az idő, kezében spongya,
s eltöröl. Én következem,
Isten kivénhedt porontya.

Bújjak? Nem szököm, nem lehet,
mert soron vagyok a sorban,
köröttem néma orvosok.
Aki eddig védett, hol van?

Tudom, hogy merre készülök,
örökül kapom a csöndet.
Hamuvá lenni oly nehéz,
és elgondolni sem könnyebb.