Mindig máshol, másként tudtam volna élni:
római koromban így voltam athéni,
Athénban a sziklakemény Spárta vonzott,
a fénytelen, szálkás, érdes, kopár dolgok.
Krétára hajított onnét át az élet,
véres táncok vártak, áldozati rémek,
innen új szigetre, túl, Szicíliába,
hol az Etna-tűznél nő a bölcsek árnya.
Kikötöttem aztán Tolnán és Bogyiszlón,
végül itt Szekszárdon agyalok egy hordón:
folyton új bőrében az embert mi éri,
hogyha mindig máshol másként akar élni.
Gacsályi József költő honlapja 