Gacsályi József költő honlapja

Lassan száll a hó, és
elszáll ez az év is;
átlábalok rajta
bármilyen nehéz is,

bármilyen opálos
a bukó nap fénye,
visszanézhetek még
mostanból a régre.

Elgörbülő árnyék
bordám összehúzta,
lehajoltam inni
feneketlen kútra,

fekete vizével
kísértett a semmi –
pár nyelés a világ,
alig észrevenni.

Havas szárnyú fenyők:
valamennyi angyal!
Őrizzetek engem
arany élű karddal!