Gacsályi József költő honlapja

Borús a tér,
s az utca már
avarba tér.
Az ág kopár.

A szürke fény-
ben életem
tűnőben, én
ma kémlelem,

mi nem rövid,
se hosszú még,
és nem kötik
le hős igék,

vagyon se ver,
se tört arany,
nem érdekel,
kinek mi van,

ki volt fehér
ló kisfia,
kit illet, ér
a glória.

Mint gyorsvonat-
ból kinn a fák,
továbbrohant
az ifjúság,

akár tavaly,
úgy napra nap
az utcazaj
lett hangosabb.

Tudom, ha nincs,
ha van remény,
ki él, nem int-
het könnyedén –,

amíg a szél
itt megpihen,
útjára kél
a rekviem:

sötét madár,
aláköröz,
egy ágra száll
és ott időz,

de már a csönd
nagyon rokon,
akár a föld.
S a bokrokon

hálót fakaszt
a lassú pók,
és fönnakad
a nekrológ.