Gacsályi József költő honlapja

I.

Domb derekán aranyszoknya,
reggelre harangoz a nap.
Szomjan ülök, fénybotozva,
zsebeim aszályos kutak.

Vízimalom szikkadt parton:
garatomon marék homok.
Fejem tenyerembe hajtom –
gyúlékony mezőt morzsolok.

II.

Kövér bácsi tép virágot,
(kondér is libeg nagy szegen)
fülledt kertben hűvös lányok
hintáznak néki meztelen.

Szembeszálló por a holnap –
koccintunk-e telt poharat?
Bölcs ölekben nyikorognak
párás piaci kosarak.