SZERGEJ JESZENYIN
MESSZI ÚTRA INDULOK
Messzi útra indulok,
itt hagyom a falut,
becsukom a fecsegő,
tátott szájú kaput.
Faluvégi házikónk
nagy szemeket mereszt,
a pléhkrisztus szomorú,
háta megett kereszt.
Rám az árva árpaföld
darócruhát poroz,
a kezemben nyírfaág,
eredeti orosz.
Vándorlásom társaként
rugdosok egy követ,
oldalamon tarisznya:
óparaszti szövet.
Murkot szed a dűlőben
s így dödög egy banya:
„Szergej megint csavarog.
Mi lehet a baja?”
Másra vár a fakupa,
s éjidőn a kuvik,
régi kedvem mára már
fogavesztett muzsik.
Messzi útra indulok,
itt hagyom a falut.
Hogyha mégis maradnék,
betenné a kaput!
Gacsályi József költő honlapja 