Gacsályi József költő honlapja

Rezgő kocsonyahús kedvesem füle,
orra szaru, vésett ökörtülök,
mint ablak, csillan kék üvegszeme,
bodzavádlijától megőrülök,
libben ódon pókháló-ruhája,
orcája fénylő, bordó borbarát,
azon látni, mekkora a mája,
a körme piszkos, széles péklapát.
Oly kecsesen recseg a szelektől,
akárha roppanna alatta szék,
elfordulok fintorogva ettől,
ne legyen ebből durva közbeszéd.
           És hogyha mostan félholtra vernek,
           nem mondom, hogy ez a nő a legszebb.