1
Magasságos várhoz – többen azt beszélik –
angyali lajtorja visz a habos égig,
az írott képeken azúrkék a máza,
a kántor a misét oda orgonázza,
felhő-kapurésen dől a bő zsolozsma,
mintha üszkön balzsam, seben kötés volna,
csendül a ministráns csempe csengettyűje,
s Ő szívja a tömjént puha trónon ülve.
2
Lehetséges az, hogy ő maga az Este,
nyári, lusta szellő agyonfűszerezve,
vagy a sötét erdők fölött sűrű pára,
és leszáll az álmos Amazóniára.
Légy lehet esetleg, vagy a pók a hálón,
vagy a sivatagban kisimuló lábnyom.
Készülhetne erről hosszú-hosszú lista,
jegyezhetné akár, aki panteista.
3
Lábaimmal immár a Jóisten lépked,
elém báránysültet rak és főzeléket,
gyümölcsöket mér a lomb között az ágra,
testem-lelkem régi, igyekvő barátja.
Csikorgó ajtómon ő ki- és bejárkál,
helyet foglal, mint a saját asztalánál.
Legvégül is ott lesz. Mártogat a tálból,
majd azt mondja, vár – és elköszön a vándor.
Gacsályi József költő honlapja 